Valljuk be őszintén: a vikingek szinte sosem hordtak fülbevalót. Ez az egyik ritka ékszer, amely szinte teljesen hiányzik a skandináv ásatásokból – és ez a hiány önmagában is sokat elárul.
Máshonnan érkezett ékszer
A skandinávok szívesen díszítették nyakukat, karjukat és ruházatukat – fibulákkal, nyakláncokkal, karkötőkkel –, de a fülüket nagyon ritkán. A néhány megtalált fülbevaló, különösen a nagy birkai kereskedelmi központból, külföldi eredetű: a keleti útvonalakon érkeztek, a szláv, bizánci és iszlám világból, amellyel a Rusz vikingjei intenzíven kereskedtek – ugyanazokon az útvonalakon, amelyeken százezernyi ezüst dirhem áramlott Skandináviába.
Akkor honnan ered a „viking fülbevaló”?
Jórészt tőlünk. A viking ihletésű fülbevaló kortárs alkotás: az északi művészet jól ismert motívumait – fonott csomók, farkasfejek, rúnák, életfa – alkalmazza fülbevalókon. Történelmileg nem ez az, „amit a vikingek hordtak”; kulturálisan viszont egy legitim módja annak, hogy továbbvigyük díszítőművészetüket.
Inkább tisztázzuk, minthogy kitalált hagyományokat gyártsunk. A mi viking fülbevalóink felvállalják ezt a státuszt: hitelesen északi motívumok egy olyan felületen, amelyet a viking korban inkább a nyak és a kar számára tartottak fenn – nézze meg egyébként nyakláncainkat is.
