Az Edda egyik versében, a Grímnismál egyik versszakában Odin meglepő vallomást tesz: a Valhallában ő maga nem eszik semmit. A bor elég neki. Minden ételadagját két farkasának, Gerinek és Frekinek adja.
Két név, ugyanaz az éhség
Geri és Freki nagyjából ugyanazt jelenti: „az éhes”, „a falánk”. Ők nem háziállatok, hanem a háború és a bölcsesség istenének állandó társai. Míg hollói a tekintetet és a gondolatot képviselik, a farkasok azt a vad, ragadozó oldalt testesítik meg, amelyet Odin inkább maga mellett tart, ahelyett, hogy tagadná.
A farkas: barát és ellenség
Ebben rejlik az északiak minden finomsága: ugyanaz az állat lehet áldás és fenyegetés is. Odin farkasai a lábánál járnak; de egy másik farkas, Fenrir, arra rendeltetett, hogy a Ragnarök idején felfalja magát Odint. Az északi ember nem sorolta a farkast a „jó” vagy a „rossz” oldalára: erőt látott benne, amely félelmetes és lenyűgöző, attól függően, melyik oldalt szolgálja.
Viselje a farkast
Ezért a farkas az északi ékszerek egyik legerősebb motívuma: nem a szelídséget, hanem a vállalt erőt hirdeti. Geri és Freki ennek a hűséges változata – az erő a bölcs szolgálatában.
A mi farkasos ékszereink ezt a motívumot dolgozzák fel.
