Seidr: északi boszorkányság és a völvák isteni kinyilatkoztatásai
A Seidr (óészaki nyelven: seiðr) az északi pogányok által gyakorolt boszorkányság vagy mágia egy ősi formája. Ez a titkokkal és szimbolikával teli gyakorlat még ma is lenyűgözi a kutatókat és az érdeklődőket. Merüljünk el ebben a világban, ahol férfiak és nők egyaránt keresték a kapcsolatot az istenségekkel, és igyekeztek befolyásolni az események menetét.
Ki gyakorolta a Seidrt?
A Seidr varázsigékkel kísért ráolvasásokat foglalt magában, ellentétben a galdrral, amely gyakorlatiasabb, sámánisztikusabb volt és az eksztatikus transzra összpontosított. A Seidr fő gyakorlói nők voltak, akiket völva vagy seiðkona (szó szerint “látó asszony”) néven ismertek. Azonban léteztek férfi gyakorlók is, akiket seiðmaðr-nak (szó szerint “látó férfi”) neveztek.
A viking korban egy férfi számára a Seidr gyakorlása gyakran az ergi (“nőies” vagy “nem férfias”) bélyegével járt, mivel manipulatív jellege ellentétben állt az őszinte és egyenes férfi ideáljával. Ez a nemi alapú megítélés mélyen gyökerezett az északi társadalomban.
Isteni történetek és mitológiai zavar
Freya istennő, és feltehetően más északi istennők is a Seidr követői voltak. Még Odin, az egyik legfontosabb isten is gyakorolta, bár ez számára forrása lehetett némi zavarnak. A Lokasenna című műben Loki azzal vádolja őt, hogy Seidr-gyakorló, ezt az érvet sértésként használva fel.
Sokan mégis úgy vélik, hogy Odin, mint legfőbb isten, az erkölcsi törvények felett állt. Más indoeurópai politeista vallások istenségeihez hasonlóan olyan cselekvési szabadsággal rendelkezett, amelyet a halandók nem engedhettek meg maguknak.
Angolszász kapcsolatok és összehasonlító gyakorlatok
Az angolszászoknak voltak a Seidrrel rokon szavaik: siden és sidsa, amelyeket gyakran manókkal (ælfe) kapcsolatos összefüggésekben használtak, hasonló jelentéssel. A mágia gyakorlóira vonatkozó óangol kifejezések között megtalálható a wicca (hímnem) vagy wicce (nőnem), amelyből a modern “boszorkány” (witch) szó származik, bár nincs közvetlen kapcsolat a wicca és a siden vagy sidsa kifejezések között.
A Seidr formái és gyakorlata
Snorri Sturluson szerint az Ynglinga-sagában (7. fejezet) a Seidr egyaránt magában foglalt jóslást és manipulatív mágiát. Úgy tűnik, hogy a Seidr által gyakorolt jóslás általában különbözött a mindennapi jövendölésektől, metafizikai jellege miatt.
A sámánizmus, mint a világon elterjedt, valószínűleg őskori gyökerekkel rendelkező hagyomány, hasonlóságokat mutat a Seidrrel. Jacob Grimm 1835-ös, szociolingvisztikai témájú Deutsches Wörterbuch című művének megjelenése óta a kutatók felfedezték a balti-finn kapcsolatokat a seid szóval, összekapcsolva azt a lapp sámánok gyakorlatával.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a finn seita vagy a számi sieidde szó egy fa vagy egy különös formájú Kő által alkotott emberi alakot ír le, közvetlen kapcsolat nélkül a “mágiával” vagy a “boszorkánysággal”. Mindazonáltal ezek a kifejezések származhatnak a Seidrből.
Példák a Seidr gyakorlatára
Vörös Erik sagájában a Grönlandon élő Þórbjörg lítilvölva völva kék kabátot és fekete báránybőr sapkát viselt, amelyet fehér macskaszőr díszített. Egy szimbolikus ékszerrel is rendelkezett, amelyet néha eltemettek vele, és egy magas emelvényen ült.
Örvar-Oddr sagájában azonban a ruha fekete volt, bár a völva egy rokkát hordott magánál. Ezek a részletes leírások, bár lenyűgözőek, felvetik a kérdést, hogy mennyiben tükrözik a kereszténység előtti hiteles gyakorlatokat, és mennyiben szépítették meg őket a keresztény szerzők képzeletei.
A galdr átírása és annak óangol megfelelője, a gealdor, a mai angol yell (kiáltás) szóvá fejlődött. Számos kenning a csaták zaját a Seidr énekeihez hasonlította, ami arra utal, hogy ez a hang valószínűleg nagyon magas volt.
A Seidr az északi mitológiában
Freya az Ynglinga-sagában a Seidr rejtelmeinek szakértőjeként jelenik meg. Ő elnökölt az áldozati szertartásokon is, és állítólag ő ismertette meg az Ázokat a Seidr tudományával, amely szokás eredetileg a Vánokhoz tartozott.
Azt is mondják, hogy ő tanította meg Odinnak e gyakorlat titkait. A Lokasenna-ban Loki azzal vádolja Odint, hogy Seidrt gyakorol, elítélve azt mint egy férfihoz méltatlan művészetet. Ez az elítélés igazoltnak tűnhet az Ynglinga-sagában, ahol Snorri kifejti, hogy minden Seidr-gyakorlót gyengének és tehetetlennek tartottak.
A Seidr gyakorlatának lehetséges példája az északi mitológiában az a prófétai látomás, amelyet Odin kapott a Völuspá-ban a völvától, vagyis a jósnőtől, akiről a vers a nevét kapta. Látomása nem kapcsolódik kifejezetten a Seidr gyakorlatához, bár a szó megjelenik a Heiðr nevű karakterrel kapcsolatban, akit hagyományosan Freyával azonosítanak, de utalhat a völvára is.
Erős hasonlóság van e történet völvája és a Nornák között. Egy másik figyelemre méltó Seidr-gyakorló Groa boszorkány, aki megpróbált segíteni Thornak, és akit a Svipdagsmálban idéztek meg sírjából.
Összegzés
A Seidr, rituáléival és misztikus gyakorlóival, továbbra is megragadja azok képzeletét, akiket érdekel az északi mitológia és az ősi mágikus gyakorlatok. Ha többet szeretne megtudni erről a lenyűgöző univerzumról, és további cikkeket szeretne olvasni a viking kultúráról, ne habozzon felfedezni blogunkat és ellátogatni webáruházunkba: Viking Ékszerek Magyarország.
