Vérsasas sas | A viking istenek kínzása
A vikingekről köztudott, hogy barbár civilizáció voltak, akik nem ismertek kegyelmet. Bár gyakran könyörtelen, embertelen gyakorlatokat folytató lényekként írják le őket, hírnevüket a középkori történészek nagyrészt eltúlozták.
Mégis, minden történetben van egy szemernyi igazság! A viking barbárság valódi értelmet nyer azokban a véres rituálékban és gyakorlatokban, amelyeket abban az időben alkalmaztak: a vérsas ennek tökéletes példája.
A vérsas egy ősi északi kivégzési rítus, amely hihetetlen kegyetlenséggel és brutalitással járt. A legvégső büntetésnek tekintették, amelyet csak a legsúlyosabb szentségtörésekért szabtak ki. Ez magyarázza, hogy a történelem során alig néhány személy esett ennek a tragédiának az áldozatául.
Szeretné megérteni, miért beszélnek annyit erről a kivégzési módról? Valóban használták-e Ragnar halálának megbosszulására? Hogy tisztázzuk az igazságot a tévhitekkel szemben, bemutatjuk a híres vérsas történetét, eredetét és jelentését!
A vérsas eredete: az isteni büntetés!
A még mindig meglehetősen homályos jelentésű vérsas nem egy hétköznapi kivégzési rituálé. A skandináv irodalomban mindössze négy áldozatról tesznek említést, de ők nem voltak akárkik.
Hol kivégzési rítusként, hol áldozati szertartásként írják le; teátrális és nyers jellege olyan egyedülálló büntetéssé teszi, amely egyetlen más kultúrában sem lelhető fel. Még ma is valódi rejtély marad mind a nagyközönség, mind a történészek számára.
A gyakorlat kegyetlenségét számos filmes alkotás, különösen a Vikings sorozat is kiemeli, ami sok kérdést vet fel a nézőkben:
- Miért létezett egyáltalán ilyen gyakorlat?
- Milyen szentségtörést kellett elkövetni ahhoz, hogy valaki ezt érdemelje?
- Mely történelmi személyiségek szenvedték el ezt a kínzást?
- Mi az eredete és jelentése ennek a rítusnak?
A mai napig nem rendelkezünk minden információval ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre teljes választ adjunk. Ennek ellenére a cikk során megpróbáljuk megfejteni ezt a viking jelenséget, amely éppoly brutális, mint amilyen érdekfeszítő.
A vérsas: mítosz vagy valóság?
A viking történelmi sagák részletesen leírják a rituálé menetét, amely páratlan kegyetlenségről tanúskodik. A vérsas során az áldozatokat végig életben tartották, miközben a hátukon lévő bordákat eltörték. Egyenként átvágták és leválasztották őket a gerincoszlopról, majd széthúzták, hogy szabaddá tegyék az áldozat tüdejét.
Bizonyos esetekben a büntetés még tovább ment: az elítéltek bordáit, tüdejét, sőt néha a beleit is kitépték, hogy véres szárnyakat formáljanak. Ebből a szörnyű látványból ered a híres elnevezés.
Minden borzalmas részlet ellenére e skandináv kínzás történelmi hitelessége még mindig vitatott. A viking korban valóban alkalmazott tett és a puszta irodalmi kitaláció közötti kérdésben nincs olyan történelmi bizonyíték, amely végleges választ adhatna.
Valójában a vérsasra vonatkozó északi hivatkozások nem túl gyakoriak, és a kevés fennmaradt saga mind a Skandinávia keresztényesítését követő korszakból származik.
Kivégzési rítus vagy Odini áldozat?
Ismert tény, hogy a vikingek nem voltak éppen szelíd bárányok. Minden győzelem után megkínozták ellenségeiket, és felajánlották őket Odin istennek. Ezek közül az egyik rituálé volt a vérsas, a legszörnyűbb mind közül. Már a puszta említése is egész falvakat kergetett menekülésbe!
A viking sagák mind egyetértenek a kegyetlenségében, de a források között némi eltérés mutatkozik a módszereket és a valódi jelentőségét illetően:
- A Haralds saga hárfagra és az Orkneyinga saga szerint ez egy Odin istennek bemutatott áldozati rituálé. Minden hódítás után a vikingek feláldozták ellenségeiket, hogy elnyerjék az isten áldását;
- A Ragnars saga Loðbrókar, a Gesta Danorum és a Knútsdrápa szerint viszont ez a bosszú eszköze volt. Ezt alkalmazták például Ragnar fiai, hogy megbosszulják apjuk meggyilkolását a northumbriai Ælle királyon;
- A Reginsmál és az Orms þáttr Stórólfssonar viking legendák mitikus forrásai szerint a vérsast még isteni lények is alkalmazták.
E különbségeken túl ezek a sagák nem írják le egyformán a folyamatot. Néhány forrásban, különösen a Reginsmálban, a Ragnars sagában és a Gesta Danorumban a bordákat nem vágják át. Egy sast vésnek az áldozat hátába, és néha sót szórnak rá.
Akárhogy is legyen, az ír történész, Alfred Smyth kiáll a vérsas történelmi valósága mellett. Azt állítja, hogy ez egyértelműen egy emberáldozati rítus volt a viking isten, Odin nevében.
A vérsas, puszta irodalmi kitaláció?
Egy 1984-ben megjelent cikkében Roberta Frank a vérsast „A madár, amely sosem létezett” címmel illeti. A Viking atrocitások és szkaldi versek: a vérsas rítusa című írása megkérdőjelezi egy ilyen rituálé létezését.
Mivel a viking sagák többségét az északi országok keresztényesítése után írták, azt állítja, hogy a szerzők félreértelmezték az ősi szkaldi verseket. Szerinte a Reginsmál strófájának ez a hibás átirata a „sas” szó kenningjéből (egy sajátos költői metafora) adódik.
Ezen túlmenően Roberta a Reginsmált „rejtélyes, célzatos és nehezen értelmezhető elbeszélésként” írja le. Mivel sajnos ez az egyetlen viking kori forrás, amely tanúskodik a létezéséről, nagyon nehéz megállapítani a hitelességét.
Roberta magyarázata szerint ez a gyakorlat csupán egy utalás lehetett arra, hogy az ellenségek holttestét arccal lefelé hagyták a csatatéren, hogy a dögevők széttéphessék a hátukat.
Keresztény mítosz a vikingek démonizálására?
Számos más történész is támogatja azt az elméletet, miszerint a vérsas csak puszta kitaláció. Sőt, mi több, egy keresztények által teremtett mítoszról lehet szó, akik a vikingek esküdt ellenségei voltak, és ezzel a démonizálásuk volt a céljuk.
Roberta Frank mellett két másik történész, David Horspool és Ronald Hutton is egyetért abban, hogy ez egy tisztán a maximális borzalomkeltés céljából létrehozott alkotás.
Szerintük egyszerűen egy történelmi alapok nélküli keresztény mítoszról van szó, amely az alábbiakból ered:
- Az ősi északi versek félreértése és hibás interpretációja;
- amelyhez keresztény mártírok és hősök történeteinek részleteit adták hozzá, ami ennek a szörnyű kínzási rítusnak az alapjául szolgált.
Valóban, ha összehasonlítjuk a vérsas bizonyos sajátosságait egyes keresztény történetekkel, a mítosz elmélete hihető marad. Vegyük például Szent Sebestyén halálának történetét, akinek a hátát nyilakkal szaggatták szét, majd magára hagyták, és végül dögevők falták fel.
A vérsas jelentése
A sas egy olyan madár, amely szorosan kötődik Odinhoz. Az égbolt hatalmának és dominanciájának szimbólumaként közvetlenül az istenek atyjára és a világok védelmezőjére utal, akit „sasistennek” is neveznek. Kétségtelenül ezért tartják sok történész a vérsast az Odin istennek bemutatott áldozati rituálénak.
Az Orkneyinga saga megerősíti ezt az elméletet Torf-Einarr legendáján keresztül. Ezen ókori történet szerint a viking hős ellenségét, Hálfdant ajánlotta fel áldozatul Odin istennek, hogy megünnepelje győzelmét.
Más példák viszont arra utalnak, hogy ez inkább egy bosszúállási módszer volt, különösen az apa haláláért. E hipotézis népszerűsége elsősorban a northumbriai Ælle király halálának történetéből fakad, amelyet az irodalomban többször is említenek.
A vérsas áldozatai
Bár a történelembe kegyetlenségével és barbárságával írta be magát, a vérsasnak összesen csak 4 állítólagos áldozata volt. Ami még inkább kérdésessé teszi a dolgot, az az, hogy némelyikük fiktív, így a történetek minden részletükben kitaláltak lehetnek.
Két viking legenda mellett csak két olyan nagyon különleges esetet tartanak számon, ahol a büntetést valóban alkalmazták:
- Ragnar fiainak bosszúja apjuk gyilkosán;
- Hálfdan háleggr (Hosszúlábú Hálfdan) feláldozása Odin istennek Torf-Einarr által.
Ragnar fiainak legendás bosszúja
Csontnélküli Ivar és testvérei bosszújának legendája a legnépszerűbb történelmi példa a vérsas alkalmazására, kizárólag a bosszúállás céljából.
Ragnar Lothbrok, hatalomra éhesen és földjei kiterjesztésének vágyától fűtve, Anglia meghódítására indul. Büszkesége azonban rossz szolgálatot tesz neki, és szerencsétlen módon a northumbriai Ælle király által állított csapdába esik. Szörnyű halálra ítélve, egy kígyóverembe dobja, hogy példát statuáljon mindenkinek, aki megpróbálja megszállni a területét.
Mivel naivan erőszakos dühöt váltott ki a viking táborban, nem sejti, mi vár rá válaszul. Ragnar fiainak válasza nem váratott magára! Az apjukat ért büntetésért csak egyetlen kínzás létezik, amely erőszakban és agresszióban felér vele vagy túlszárnyalja: a vérsas! A király hamarosan elbukik a könyörtelen Csontnélküli Ivar kezei által.
Vitathatatlanul e szörnyű büntetés leghíresebb áldozatává válva, Ælle northumbriai király az első, aki ilyen kínos halált szenvedett. E véres bosszú története számos történelmi forrásban szerepel, különösen a Ragnar fiainak történetében, amely kisebb eltérésekkel meséli el annak az angol királynak a sorsát, aki merte dacolni a skandinávokkal.
Ez a történet a vikingek dühének igazi példájává vált. Különböző filmes adaptációkban is feldolgozták, köztük az 1958-as amerikai mesterműben, a „Vikingek”-ben, amely erősen merít belőle. Évtizedekkel később a Vikings sorozat sokkolta újra a nézőket, amikor a rituálé jelenetét a legapróbb részletekig bemutatta.
Hálfdan király, Harald fia feláldozása
A vérsas büntetésének második történelmi alkalmazása csak egy évszázaddal Ragnar halála után történt. Mivel az északi királyság hatalmi konfliktusban állt, halála a skandináv nép megosztottságának kezdetét jelentette.
A Széphajú Harald által kormányzott országban számos fia, köztük Hálfdan, vetélkedett a trónért és a hatalom örökléséért. Hálfdan először az északi országokat uralta, majd gyarmatosította és elűzte földjeiről Torf-Einarr jarlt. Hogy még inkább megalázza a jarlt, megölte az apját, minden kegyelem nélkül egy olyan ártatlannal szemben, aki semmilyen módon nem volt érintett a konfliktusban.
Eltökélve, hogy megbosszulja apját, Torf-Einarr sereget gyűjtött, hogy az ősszel megküzdjön Hálfdannal. Eltökéltségének köszönhetően sikerült legyőznie a herceget és élve elfognia.
Ragnar fiainak bosszújából merítve úgy döntött, hogy alkalmazza a vérsast Hálfdanon, de nem állt meg itt. Ez a rituálé Odin istennek szánt felajánlás volt, és az árva Jarl szemében a jó győzelmét jelképezte a rossz felett.
A vérsas a viking mitológiában
A viking mitológia teljes áttekintése csak két olyan szereplőt említ, akik elvileg elszenvedték ezt a kínzást. Ezek a fiktív legendák megelőzték Ragnar fiainak történetét, és valószínűleg ők sugallták nekik ezt a kínzási módszert.
A Reginsmál és Nornagests þáttr elmeséli, hogyan áll a viking hős, Sigurd bosszút apja gyilkosán, „Lyngvig”-en. Sigmund, Sigurd apja, az északi mitológia központi alakja.
Az Orms þáttr Stórólfssonar pedig a második esetet idézi, amikor ezt a rituálét alkalmazták. A legenda szerint egy gonosz óriás, Brúsi megöl egy kisebb északi istenséget, „Ásbjörnt”. Testvére halálának megbosszulására Ormr a legrosszabb kínzást alkalmazta az óriáson: a vérsast.
