Odin minden reggel két hollót enged útjára a világ felett. Este visszatérnek, hogy beszámoljanak mindarról, amit láttak. Ám a Grímnismál énekében az isten elejt egy mondatot, amelyet kevesen ismernek: bevallja, hogy fél.
Gondolat és Emlékezet
A két madarat Huginn-nak és Muninn-nak hívják – azaz „Gondolat” és „Emlékezet”. Ők Odin szemei és elméje, amelyek a kilenc világot pásztázzák. Az isten pedig ezt vallja be: attól fél, hogy Huginn nem tér vissza, de még jobban aggódik Muninn miatt. Más szóval, a bölcsesség istene attól retteg a legjobban, hogy elveszíti az emlékezetét. Egy olyan kultúrában, ahol a tudás szájhagyomány útján terjedt, írásbeliség nélkül, ez a legmélyebb szorongás, amit csak el lehet képzelni.
A holló, mint harci zászló
A holló nem csupán költői jelkép volt. Számos viking sereg harcolt a hollós zászló, a hrafnsmerki alatt – egy háromszög alakú lobogó volt ez, amely a krónikák szerint győzelmet ígért, ha a hímzett madár szárnyai mozogni látszottak. Ha hollókat láttak körözni a csatatér felett, az azt jelentette, hogy maga Odin figyeli a küzdelem kimenetelét.
Az intelligencia szimbóluma
A holló viselése tehát nem gyászos előjel: a gondolat, az emlékezet és a mindent átfogó látásmód vállalását jelenti. Éppen az ellenkezőjét a közhelyeknek.
