Hel, a halál istennője | A sötét viking legenda
A viking civilizáció története telis-tele van mesés és hősies legendákkal. Azonban, mint minden történetnek, ennek is megvan a maga sötét, árnyékos oldala. Az északi mitológia alakjai közül egyetlen lény testesítette meg igazán ezt a sötétséget: a halál istennője, Hel.
Bár az északi mitológia rendkívül részletes mítoszokban bővelkedik, Hel története az egyik legrejtélyesebb. Magához az alakhoz hasonlóan a halál istennőjének története is a fény és az árnyék határmezsgyéjén mozog.
Miért ismerjük olyan kevéssé Hel történetét? Melyek az istennő eredetei? Ebben a cikkben feltárjuk a viking mitológia rejtett oldalát. Elemezzük Hel eredetét és történetét, valamint azt a jelentős szerepet, amelyet ez az istennő betöltött.
Hel, a halál istennőjének sötét története
A Helről szóló legendát, akit túl gyakran írnak le az északi mitológia baljós alakjaként, ma már távol áll a valóságtól. A fény és a sötétség határán álló istennő története éppoly összetett, mint a személyisége.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a képregényekben való ábrázolása Marvel, és újabban a Thor-filmben, nem javított a megítélésén a nagyközönség szemében. Hel ugyanis úgy jelenik meg, mint Odin isten kitagadott lánya és számos északi világ nagy hódítója.
Meglepő lehet, de a Helről szóló e két állításnak semmilyen történelmi alapja nincs. Ne hagyd, hogy elcsábítson a Marvel világában való ábrázolása, és ne riasszon el a kegyetlenségét festő történetek sem. Hel igaz története egészen más, mint amit eddig hittél a halál istennőjéről.
Ahogy látod, Hel legendája első pillantásra nagyon kétértelműnek tűnik. Ebben a cikkben leromboljuk ezeket a mítoszokat, és megmutatjuk a viking halálistennő valódi arcát!
Loki isten egyetlen lányának eredete
Ahhoz, hogy teljesen megértsd, miért örvendett Hel ilyen rossz hírnévnek, először meg kell ismerned a halál istennőjének eredetét. Valójában akaratán kívül ítéltetett arra, hogy a viking mitológia antagonistáinak táborába tartozzon.
Sorsa már születése pillanatában megpecsételődött, nem tehetett mást, mint hogy beteljesítse azt. Ezt tette azzal, hogy a vikingek halálistennőjévé vált!
Loki átkozott egyesülése: Hel születése
Óriás származású, Loki, a cselszövés istene az északi mitológia egyik főszereplője. A jó és a rossz között ingadozva egyszerre játszotta a főhős és az antagonista szerepét az északi mitológiai történetekben.
Végül a pusztítás megtestesítőjévé válik, amikor feleségül veszi Angrboda óriásnőt. Ez a jégóriás (jötunn) a „bánathozó” címet viseli. Egy régi óészaki versben, a Hyndla-énekben nyeri el ez a cím az igazi értelmét. Kiderül, hogy ő az északi mitológia három csapásának az anyja:
- Az óriás farkas, Fenrir;
- A pusztítás kígyója; Jörmungand;
- és az, aki a halál istennője, Hel lesz.
Egyetlen lányuk, Hel, szörnyű deformációval született: testének fele bőr nélküli volt. Ezen a felén minden csontja látszott, míg a másik fele teljesen normális volt. Születésétől kezdve már a sötétség és a fény határán álló ocsmány lény hírében állt, pusztán ezen tökéletlensége miatt.
A viking Ász istenek ellenségeinek testvére
Hel Jotunheimben nőtt fel, az óriások jégbirodalmában. Mivel Loki az Ász istenek rangjára emelkedett, őt és három gyermekét később Asgardba vitték élni. Odin istennek ez a döntése, amely jóindulatúnak tűnik, valójában egy szörnyű titkot rejtett: az Ász istenek rettegtek az erejüktől.
Valójában a „Snorri Eddájának Gylfaginningje” egy jóslata kimondja, hogy Hel és két testvére fogja okozni az Ász istenek királyságának szerencsétlenségét és bukását. A sors megállítására tett végső kísérletként Odin és a többi isten száműzte Loki gyermekeit:
- Jörmungand-t Odin Midgard óceánjaiba, az emberek birodalmába vetette. Azt hitte, megölheti, de a kígyó valahogy túlélte. Hatalmas lénnyé, titánná nőtt, amely körbeöleli az egész földet;
- Fenrir, Loki gyermekei közül a leghatalmasabb, egy barlangba kerül bezárásra. Becsapva, nem adja meg magát olyan könnyen! Mielőtt mágikus kötelekkel láncolnák meg, magával viszi Týr isten karját;
- Loki isten lánya túl hatalmas volt ahhoz, hogy bebörtönözzék vagy száműzzék. Odin azzal csalta tőrbe, hogy felajánlotta neki a „Helheim” északi birodalmat, és megengedte, hogy ott uralkodjon. Ez egy hideg és élettelen világ, ahol Hel fogadja a vikingek halottait, akiket nem nemesnek ítéltek, és nem volt meg az a tisztességük, hogy a Valhallába kerüljenek.
Így született meg Hel, a halál istennőjének legendája. A birodalmához hasonlóan, amely felett uralkodik, hideg és könyörtelen alaknak írják le. Pedig ez a Hel körüli mítosz nem mindig volt igaz!
A keresztény történészek által démonizált istennő
Valójában az északi mitológia ősi szövegei egészen más történetet mesélnek el, mint amit ma a Hel istennőről ismerünk. Az odinizmus és az Ásatrú hiedelmei, amelyek a keresztény korszakban íródott északi sagák előtt léteztek, Helt kedves és jóindulatú istennőként írják le.
A születéséről szóló sagák történetével ellentétben Helnek nem volt semmilyen torzulása. Csak az arca volt két részre osztva:
- az egyik fele a halál sötétségébe merül,
- míg a másik fele az élet fényében ragyog.
Hel a halál istennője, de egyben irgalmas lény is, akinek elsődleges szerepe az, hogy segítse a vikingeket a halál átmenetében.
Valójában, amikor egy viking nem a csatatéren hal meg, azt mondják, hogy szalmaköteg-halála van. Olyan halál, amely nem elég nemes ahhoz, hogy a Valhallában fogadják. Ezek az elhunytak a 12 eredeti folyó egyikén utaznak a rájuk váró különböző úti célok felé.
Hel feladata az volt, hogy segítse ezeket a lelkeket megtalálni a hajóikat, és követni a tizenkét folyó egyikének sodrását, amelyeket Élivágar-nak neveznek. Például az erényes és nemes emberek a viking paradicsomba, Gimlébe érkeznek.
A hagyomány szerint ahhoz, hogy a túlvilágon hajójuk legyen, a vikingeket valódi hajókban kellett eltemetni. Sajnos sok skandináv alázatos volt, és nem volt rá módja.
Hel, mivel szerető és jóindulatú istennő volt, a viking sírokat és temetkezési helyeket hajókká változtatta. Lehetővé tette minden lélek számára, hogy elérje úti célját, és békében élje második életét.
Mit képviselt valójában Hel vagy Hela istennő?
Az idők folyamán Hel, a halál istennőjének szerepe és jelentése megváltozott, hogy olyanná váljon, amilyennek ma ismerjük.
A viking lelkek kísérőjének szerepén túl egyes történészek azt állítják, hogy ő csak egyike volt a Freya istennőnek adott számos névnek. Mivel ő maga is a halál istennője, ezt az elméletet erősíti a nevük hasonlósága. Valójában Hel neve az óészaki „Helja” szóból származhat, ami azt jelenti: aki védelmez, befogad vagy elrejt.
Ezenkívül Hel ugyanazt a nevet viseli, mint az a világ, amely felett uralkodik, amelyet Helheimként is ismernek. Ez a név közvetlenül a protogermán „Haljo” szóból származik, az összes skandináv eredeti nyelvéből, amelynek értelmezése alvilágot vagy sötét világot jelent.
Csak évszázadokkal később született meg Hel modern legendája, az északi sagák megjelenésével egyidejűleg. Snorri Sturluson sagái voltak azok a 13. században, amelyek jelentősen démonizálták az északi mitológia összes lényét.
Attól az időszaktól kezdve Hel története radikális fordulatot vett:
- Arcának fele már nem a sötétségben van, hanem visszataszító, teljesen rothadt és férgek rágják. Míg a fényes fele elveszíti ősi áldását, és a halandók szintjére süllyed;
- Helt száműzik Helheimbe, ahol örökre bebörtönözve marad. Kényszerítve arra, hogy ebben a jeges világban éljen, gonosszá válik, és haragszik Odinra és az összes többi Asgardi istenre;
- Így Helheim elveszíti ősi északi lényegét, és a keresztény pokol megfelelőjévé válik az északi mitológiában;
- A Ragnarök alatt elküldi a birodalmán áthaladt halottakat, hogy megerősítsék apja, Loki seregét az Ász istenek ellen.
Így válik Hel, a halál istennője azzá a gonosz lénnyé, akit ismerünk, és aki az alvilág kilenc világa felett uralkodik. Csak a hitszegés vezérli, és terjeszti a betegséget, az éhínséget és a kétségbeesést.
Hel vagy Hela, az átkozott viking istennő legendája egy újabb példa az északi mitológia összetettségére és gazdagságára. Egy alak, aki a fény és a sötétség között ingadozik, akárcsak a története az idők folyamán!
