Jormungandr: Minden, amit a Midgard-kígyóról tudni érdemes
Az északi istenségek között találjuk Lokit. Farbauti óriás és Laufey fia, a cselszövés, az illúziók és a viszály istene. A Lokasenna 9. verse feltárja, hogy ő és Odin paktumot kötöttek, hogy Loki csatlakozhasson az Ázok panteonjához. Svadilfari csődör, akit kancává változtattak, a cselszövés istenével együtt ad életet Sleipnir-nek, a leghatalmasabb isten nyolclábú lovának.
Loki több látványos teremtmény szülője is. Snorri Eddájának Gylfaginning című műve 34. fejezetében olvasható, hogy több szörnyűséges gyermek apja lesz. Az anyjuk Angrboda óriásnő. Köztük van Hel, Jormungandr és Fenrir, akiket mind Jotunheim világában neveltek fel. A születésük körüli próféciák leírják, hogy ezek a gyermekek az istenek vesztét okozzák majd. Ezért döntenek úgy, hogy megszabadulnak tőlük, a feladatot pedig Odin vállalja magára.
Ott van először Hel, akinek arca félig a halál sötétségébe merül. A halottak istennőjét Odin Niflheimbe (vagy Helheimbe) küldi, a jelentéktelen halottak (betegség vagy öregség miatt elhunytak) birodalmába. Így válik e hideg és sötét hely őrzőjévé és uralkodójává.
A Fenrir farkas annyira megnő, hogy csak Tyrnek van bátorsága etetni. Az Ázok úgy döntenek, hogy láncra verik, először a Loeding lánccal, kihívásként. A Dromi modell, bár erősebb, szintén nem képes megfékezni a farkast. Végül a mágikus Gleipnir kötél, egy selyemszalag formájában, az, ami fogva tartja.
Jormungandr, aki ebben a cikkben érdekel minket, Odin és a többi isten szemében már születésekor túlságosan veszélyesnek bizonyult. A leghatalmasabb istenség ekkor megragadja a kígyót, és bedobja a Midgardot, az emberek világát körülvevő tengerbe. Abban a pillanatban Jormungandr még csak egy kis kígyó, de már akkor félelmet kelt az istenekben. A Gylfaginning 34. fejezete így írja le ezt a pillanatot:
„Bedobta a kígyót a földeket körülvevő mély tengerbe, de az annyira megnőtt, hogy a tenger közepén élve mostanra körbeöleli az összes földet, és a saját farkába harap.”
Valóban, nem azért, mert egy ismeretlen helyre dobták, Jormungandr ne nőtt volna tovább. Növekedése olyan lenyűgöző, hogy végül körbeöleli Midgardot.
A Midgard-kígyó ábrázolása
Loki isten fiát Midgard-kígyónak is nevezik. Ez egyrészt gigantikus méretéből adódik, amely a történelmi beszámolók szerint lehetővé teszi számára, hogy körbeölelje a világot, sőt, még a saját farkába is beleharapjon. Ez a név a születésének is a következménye, amikor Odin bedobta az emberi világ tengerébe.
Jormungandr etimológiája az óizlandi nyelvből származik. A Jormun- az állat hatalmasságát jelöli, míg a gandr szörnyet jelent. E két szót összekapcsolva kapjuk a hatalmas szörnyet, ami elég jó leírása ennek az állatnak. Snorri Eddájában Miðgarðsormr néven említik. Szintén óizlandiul ez világkígyót vagy Midgard-kígyót jelent. Az „ormr” utótag kígyót jelent, a szörny egy másik elnevezése. Naðr néven is ismerik, mivel sárkányfajta.
Midgard őrzőjeként végül mindenkit elpusztít, aki nem hívott vendég. Ezért tekintik Jormungand-t az emberek számára a védelem szimbólumának. A vikingek világát tehát a tengerek e gigantikus teremtménye védi. A vikingek által Európa-szerte vezetett tengeri portyákat meglehetősen erőszakos jelenségek, viharok és szökőárak jellemezték. Jelenléte végül hozzájárult a föld kohéziójának megőrzéséhez. Az emberek számára ő az óceán szimbóluma, amely egyszerre hatalmas, titokzatos és veszélyes.
A Ragnarsdrápa szkaldi költemény kennings-ekkel, a skandináv nyelv metaforáival nevezi meg, mint például az endiseiðrallralanda, ami „minden föld határhalát” jelenti. A másik szkaldi költemény, a Húsdrápa a „világ nyaklánca” (storðar) és a „világ merev kötele” (stirðþinullstorðar) kifejezéseket használja. Eysteinn Valdason szkáld Jörmungand-t az „eiðrjarðar” kenninggel illeti, ami „a föld hala”-ként fordítható. Más hasonló metaforák is léteznek, ami bizonyítja a kígyó jelentőségét a vikingek számára.
Jormungandr jellemzői
Jormungandr egy gigantikus kígyó, amely Midgard tengerében él. Mivel szörnyként írják le, látszólag nem volt túl kellemes látvány. A kígyót sárkányhoz is hasonlították. Mérete olyan hatalmas, hogy elmondható, ez az állat az északi mitológia legnagyobb fenevadja. Nem véletlenül nevelkedett első hónapjaiban Jotunheimben, az óriások birodalmában.
A világot körülölelő méretén túl Jormungandr halálos méreg köpésére is képes. Szájában lévő nagy méretű fogai teszik lehetővé számára a méreg kibocsátását. Szája olyan hatalmas, hogy a kígyó bármely istent vagy óriást egészben képes lenyelni.
Gondolhatnánk, hogy a kígyó nagy mérete erős személyiséggel ruházza fel. Azonban kevés történelmi adat utal Jormungandr karakterére. Később elmagyarázzuk, hogy többször is találkozott Thorral, és ezek a találkozások nem éppen jól sültek el. Ez a szörny idejének nagy részét a tengerfenéken tölti, a sötétségben megbújva, magányosan. A felszínre emelkedve végül azt mondhatjuk, hogy magányának haragját fejezi ki. Ez az oka annak, hogy a kígyó különösen erőszakos és agresszív, amikor a felszínre tör.
Ez a viselkedés különösen a mennydörgés istenével, Thorral való kapcsolatában válik láthatóvá.
Összecsapások Thorral
A tengeri kígyó és a villámokat idéző isten között mondhatni, hogy gyűlölték egymást. De miért?
Jormungandr és Thor három alkalommal találkoztak. Snorri Eddájának Gylfaginning című műve 46. fejezete elmeséli Thor és más isteni társai látogatását Útgarða-Lokinál, az óriásnál, aki Utgard várának ura Jotunheim világában. Az istenek megalázása érdekében a király több olyan kihívást kínál nekik, amelyek látszólag könnyűnek tűnnek. Thor feladata többek között egy macska felemelése, de nem jár sikerrel. Erőfeszítései ellenére csak egyetlen mancsát sikerül felemelnie a macskának. A többi kihívás egy szarv kiürítése és egy öreg dajka legyőzése volt.
Másnap az óriás felfedi előttük, hogy a próbákat virtuális illúziók manipulálták: a macska Jormungandr volt, az ivószarv az óceánhoz volt kötve, az öreg dajka pedig maga az öregség. De ahelyett, hogy megalázta volna Thort, ugyanazon költői mű 47. fejezetéből megtudjuk, hogy ez egy bemutató volt az összes óriás számára:
„Az, hogy felemelted a macskát, nem tűnt kevésbé figyelemreméltónak. Hogy az igazat megvalljam, mindazok, akik látták, hogy sikerült felemelned a földről az egyik mancsát, megrémültek, mert ez a macska nem az volt, aminek látszott: ez a Midgard-kígyó volt, amely minden föld körül ott van, és amelynek mérete éppen akkora, hogy a farka és a feje elérje a földet. De te annyira felemelted, hogy már csak egy rövid távolságra voltál az égtől.”
Attól a pillanattól kezdve Thor elhatározta, hogy legyőzi Jormungandr-t, ami a kettejük közötti gyűlölet forrása lett.
A Midgard-kígyó és a mennydörgés istene másodszor is találkoznak. Számos történelmi költemény jelzi, hogy egy napon Thor egy fiatalember alakját öltötte magára, hogy horgászatot folytasson Midgardban Hymir óriással. Kicsit hajózva az isten marhafejet használ csaliként. A nyílt tengerre szeretne menni, de az óriás a kígyótól való félelmében elutasítja. Thor mégis odamegy, és Jormungandr az, aki ráharap a horogra. Az állat által kifejtett erő olyan nagy, hogy Thor majdnem beleesett az óceánba. De az istennek sikerül felhúznia, hogy megüsse a kalapácsával, Mjölnir-vel. Sajnos az óriás félelmében elvágja a zsinórt, kiszabadítva a kígyót. Thor dühében az óriást a tengerbe hajítja.
Ez a legenda még erősebbé teszi a kettejük közötti gyűlöletet. Mivel nem sokon múlt, hogy eltalálja a híres kalapács, a kígyó most már maga is gyűlöletet érez Thor iránt.
A világ vége az északi mitológia szerint a Ragnarök csatája idején jön el. Ekkor Loki, a 3 teremtmény apja, az óriásokat az istenek ellen vezeti. Fenrir farkasnak sikerül kiszabadulnia láncaiból, hogy részt vegyen a csatában. Hel azonban nem vesz részt benne, de halottak seregét küldi, amelyet apja irányít. Jormungrandr szökőárt idéz elő a földeken, mivel az óriások dühe keríti hatalmába. Érkezését a Gylfaginning 51. fejezete írja le:
„Akkor az óceán elönti a földeket, mert a Midgard-kígyó, „óriási dühétől” hajtva, eléri a partot. […] A Midgard-kígyó annyi mérget fúj, hogy azzal az egész levegőt és a tengert is beteríti. Teljesen félelmetes lesz, és a farkas oldalán fog előrehaladni.”
A szöveg elmagyarázza, hogy Odin megküzd Fenrirrel, aki megöli őt, mert Thor nem tud a segítségére sietni. Ugyanis Jormungandr-vel kell megküzdenie:
„Mellette lovagol Thor, de nem tud a segítségére sietni, mert sok dolga lesz, amikor a Midgard-kígyóval harcol. […] Thor megöli a Midgard-kígyót, és még kilenc lépést tesz, mielőtt holtan esne össze a földre, a méreg miatt, amelyet a kígyó ráfúj.”
Régészeti nyomok
A Thor horgászatáról szóló mítoszt, amelyet korábban leírtunk, több, a viking korból származó kövön is ábrázolták. Ez mutatja a történet népszerűségét.
A legjobban megőrzött nyom a svédországi Altuna rúnaköve. Az 1050-ből származó kő Thort ábrázolja, aki egyik kezében a kalapácsát, a másikban a horgászzsinórt tartja. Ennek végén a tengeri kígyó látható. Láthatjuk az isten lábait is, amint áthaladnak a csónakon, ami hűen tükrözi a legenda leírását.
Az angliai Gosforth-kereszt a 10. századból származik. Ezen is egy kalapácsot tartó férfi látható. De ami ebben az ábrázolásban szembetűnő, az az, hogy a zsinór végén egy marhafej van.
Az Ardre VIII követ Gotlandon, Svédország legnagyobb szigetén találták. A megtalált 8 kő közül 7-en rúnás feliratok találhatók. A Hoerdum-kő a 8. és 11. század közötti időszakból származik. Ez a kő Dániából érkezett.
Ez a három utolsó régészeti nyom 2 embert ábrázol, akik állatra horgásznak. Bár az állat nincs azonosítva, könnyen sejthető, hogy Thor horgászatának mítoszáról van szó.
Jormungandr és az istennel való összecsapása annyira fontos, hogy a Marvel képregényekben is leírták: először 1978 június-júliusában, majd 1987 júniusában. Számos videojáték teremtményét is a Midgard-kígyó ihlette.
