Viking harcosok | Skandináv erő a csatatéren!
A vikingek Európa valaha ismert leghatalmasabb harcosai. Olyan küzdők, akiket bátorságukról, hősiességükről és vadságukról, de legfőképpen könyörtelenségükről ismertek. Semmi és senki nem állíthatta meg őket, olyannyira, hogy puszta említésük is rettegéssel töltötte el ellenségeiket.
A viking harcosok ereje számtalan legendát szült az idők folyamán. Vitathatatlan, hogy ahol a vikingek megjelentek, ott semmi sem állhatott ellenük. Hol vérszomjas vadállatokhoz, hol bátor harcosokhoz, sőt, a háború isteneikhez hasonlították őket, de győzelmeik nagysága mindenkit lenyűgözött.
Ebben a cikkben megismerheted a viking harcosok eredetének legendáit, és azt a történelmet, amely Európa legbátrabb katonáinak ereje mögött húzódik. Készülj fel, hogy elmerülj a legnagyobb viking sagákban, amelyek meghatározták e civilizáció történetét!
Egy civilizáció eredete
A vikingek egy legendás civilizáció, amely nyomot hagyott Európa és az egész világ történelmében. Őseik találkoztak és harcoltak a görög és római birodalom harcosaival, végül Észak-Európában telepedtek le. Ezt a régiót később Skandináviának vagy Normandiának nevezték el.
Skandinávia három nagy dinasztiából áll: Dánia, Izland és Svédország. E legendás régió népét normannoknak vagy skandinávoknak nevezik, ami mindkettő azt jelenti: „az északi nép” vagy „az emberek, akik a világ északi részén élnek”. Ez az a nép, amely később büszkén viselte a viking címet.
A viking harcosok legendájának születése
A vikingek dicsőséges kora 700 körül kezdődött, egy olyan időszakban, amely egybeesett a skandináv nép terjeszkedésével egész Európában. A történészek egyetértenek abban, hogy 793 az év, amely e korszak kezdetét jelzi, az első angliai viking portyázásokkal és fosztogatásokkal.
A vikingek hírneve egész Európában elterjedt. Nevük ekkor számos jelentést kapott:
- Óészaki nyelven azt jelenti: „tengeri felfedező” vagy „emberek, akik felváltva eveznek”. Ez a kifejezés a felfedezőket kiváló harcosokként és a tengerek uraiként írja le;
- Óizlandi nyelven az „i vikingu” kifejezésből származik, ami azt jelenti: „fosztogatni indulni”. Ennek a kifejezésnek a hímnemű főnévi alakja, a „vikingr”, azt jelenti: „aki kincseket rabol” vagy „kalóz”;
- Modernebb értelemben a viking „olyan harcos vagy tengerész, aki Skandináviából származik”.
A vikingek félelem nélkül, olyan vadsággal harcoltak, amely rettegést keltett ellenfeleik soraiban. Innen ered a hatalmas harcosok legendája!
A vikingek és az északi vallás
Emberfeletti erő, sebezhetetlen bátorság és végső hősiesség még a halál torkában is – ezek azok a tulajdonságok, amelyek megkülönböztetik a viking harcosokat ellenfeleiktől. Olyan képességek, amelyek legyőzhetetlenné teszik őket a csatában.
A hosszú, hideg telek, a terméketlen földek és a skandináv országok zord éghajlata segített formálni a vikingek kikezdhetetlen jellemét. De a viking harcosok szívének igazi titka a vallásukba és északi isteneikbe vetett rendíthetetlen hitük volt.
Valóban, a vikingek vallásos nép voltak, szorosan kötődtek bizonyos istenségekhez. A legjelentősebb Odin isten: a leghatalmasabb viking isten, az összes északi nép atyja. Ő az erő, a bölcsesség és a halál istene, aki végigkíséri a viking harcost egész életében, és megvédi őt versenytársaival szemben.
Az északi mitológiában Odin egy jóindulatú isten, aki harcol a gonosz erők ellen, és szimbólumain keresztül vigyáz a vikingekre:
- A Valknut : ez a végső védelem szimbóluma, megszabadít a félelemtől, és lehetővé teszi a viking számára, hogy szembenézzen minden kihívással;
- Odin szarvai : tisztánlátást és képességet biztosítanak az ellenfelek stratégiáinak előrejelzésére. Így a viking harcosok meghiúsíthatják az ellenséges cseleket a csaták során;
- Mágikus szimbólumok : a « Aegishjalmur » vagy „A félelem sisakja” egy izlandi mágikus szimbólum, amely az legyőzhetetlenség és sebezhetetlenség szinonimája. A viking harcosok szokása volt, hogy minden csata előtt a homlokukra rajzolták. Néhányan még a testükre is tetováltatták;
- Viking rúnák vagy a « futhark » : ez a viking ábécé. Az északi mitológia szerint minden rúna egy misztikus erőt rejt, amelyet csak Odin tudott megérteni. Ő ajándékozta ezeket a vikingeknek.
A viking harcosok, azon túl, hogy magukra tetováltatták, szokásuk volt harcba vinni olyan gyűrűket, karkötőket vagy nyakláncokat, amelyek Odin szimbólumait viselték, hogy elnyerjék az erejét.
Egy másik elterjedt szimbólum volt Thor Mjölnir kalapácsa, amely erőt és bátorságot ad a harcosnak, aki viseli.
Kézművesek ősi tudással
Az istenek erejével az oldalukon mondanunk sem kell, hogy a vikingek a háború mesterei lettek. Azonban a viking harcosok nem elégedtek meg ennyivel, több rejtett tehetségük is volt. Többségük kiváló kézműves volt, és számos mesterséget elsajátítottak:
- Mezőgazdaság : a skandináv földek zordak és szárazak, a telek pedig nagyon hosszúak lehetnek. E körülmények között a vikingek a mezőgazdaság mestereivé váltak, képesek voltak bármilyen terményt megtermeszteni az északi hidegben. Ennek köszönhetően tudták termeszteni a „lent”, egy virágot, amelyből nagyon hasznos textilrostokat nyertek.
- Asztalosmunka és építészet : a viking hadihajók olyan remekművek, amelyek egyedülálló szakértelemről tanúskodnak. A fafaragás mellett a vikingeknek sikerült a hidegnek ellenálló házakat építeniük. A viking pajzsok is fából készültek, de teljesen bőrrel voltak bevonva, hogy nagyobb ellenállást biztosítsanak számukra.
- Kovácsolás : hihetetlen robusztusságukkal a skandináv kovácsok arról ismertek, hogy a legjobb hadifegyvereket készítik. Legyen szó kardokról, lándzsákról vagy fejszékről, csak a vikingek sajátították el ezt a művészetet, amelyről azt mondják, az istenektől származik.
- Ékszerészet : Skandinávia nemesfémekben (arany, ezüst és bronz) gazdag régió. A vikingek mesterei lettek az ékszerkészítésnek, amelynek kettős célja volt: élelemre cserélni, illetve dekoratív ékkőként viselni.
Ezen felül a vikingek kiváló felfedezők és kereskedők voltak. Távoli országokba hajózva textiltermékeket, ékszereket és értékes tárgyakat (aranyból és ezüstből) cseréltek élelemre és utánpótlásra törzseik számára.
Jomsvikingek: a viking harcosok elitje
A Jomsvikingeket számos saga a leghatalmasabb viking harcosokként írja le. Ők egy független zsoldosokból álló testvériség, amely nem tartozik egyetlen viking királysághoz sem. Székhelyük Jomsborg: egy erőd, amelynek pontos helye a mai napig ismeretlen.
A Jomsvikingek kizárólag Odin és Thor isten imádatának szentelték magukat. A legendák szerint ők állnak páratlan, összehasonlíthatatlan és emberfeletti erejük mögött. Olyan hatalom ez, hogy sokan szkeptikusak voltak, és úgy vélték, a Jomsvikingek nem többek legendánál.
Mégis, számos történelmi saga beszámol létezésükről:
- A Jomsvikingek sagája : elmeséli a Jomsvikingek megalapítását Palnatóki által, aki egy legendás erejű viking hős volt.
- I. Olaf király sagája : ő Norvégia egykori királya volt. Számos kalandja során találkozott a Jomsvikingekkel, és igénybe vette szolgálataikat.
- A Flateyjarbók : ez egy 1300-ban írt történeti és királyi saga-gyűjtemény, a leggazdagabb izlandi kézirat. Számos sagát tartalmaz, amelyek a Jomsvikingek történetét követik nyomon.
Annak ellenére, hogy a Jomsvikingek csak egy csapat zsoldos voltak, becsületkódexük volt, amely szigorú magatartási szabályokat írt elő számukra. Ez a kódex tette ezeket a viking harcosokat olyan félelmetessé a csatában:
- Csak 18 év feletti viking férfiak csatlakozhattak hozzájuk. Az egyetlen kivétel ez alól a szabály alól Palnatóki unokája volt: „Vagn Åkesson”. 12 éves korára már számos harcost túlszárnyalt;
- A Jomsvikingek nem mutathatnak félelmet, és egyetlen ellenség előtt sem hátrálhatnak meg;
- Kötelesek segíteni és megvédeni egymást a csatában;
- A Jomsvikingek egy tagja sem hagyhatja el a testvériséget semmilyen körülmények között.
A Jomsvikingek számos csatát vívtak különböző zászlók alatt, de legdicsőségesebb győzelmük a dán I. Harald király elleni háború maradt. Egy diktátor király, akit a Jomsvikingek vezére, Styrbjörn az Erős győzött le, aki békét hozott Skandináviába.
Berserkerek: az isteni erő megtestesülése
Az északi mitológiában létezik egy különleges viking harcos osztály, amely képes megidézni Odin isten pusztító erejének egy részét. Ezek a vad harcosok a szent düh transzállapotába kerülnek. Erejük megsokszorozódik, olyannyira, hogy puszta kézzel képesek elpusztítani egy hadsereget. Ezeket a harcosokat Berserkereknek nevezik.
A „Berserker” óészaki nyelven azt jelenti: „aki medvebőrt visel” vagy „aki félmeztelenül harcol”. Így a berserkerek olyan viking harcosok, akik több mint 2 méter magasak, és nem viselnek mást, mint egy medvebőrt a csatában.
A berserker azt jelöli, aki birtokolja a medve állati szellemét. Létezik e viking harcosoknak két másik osztálya is: az „ulfhednar”, akiknek a szelleme a farkas, és a „svinfylkingar”, a vaddisznó harcosok.
A Berserkerek Odin harcosai. Megidézik az erejét, hogy elérjék azt a híres módosult tudatállapotot, amelyben hagyják, hogy állati szellemük átvegye az irányítást. Ebben az állapotban szinte legyőzhetetlenné válnak:
- Állati düh hajtja őket : bestiális üvöltéseket hallatnak, és mindent széttépnek, ami az útjukba kerül;
- A fegyverek már nem sebzik őket : az állati bőr, amelyet viselnek, a transzállapotukkal kombinálva, ellenállást biztosít a hagyományos fegyverekkel szemben;
- Mindent elpusztítanak az útjukban : ebben az állapotban már nem tesznek különbséget szövetségeseik és ellenségeik között;
- Emberfeletti erővel rendelkeznek.
Ezt a gyilkos őrületet berserkergangr-nak hívják: Odin dühe. Néhány friss tanulmány szerint a Berserkerek speciális készítményt fogyasztottak, hogy felszabadítsák dühüket. Ezt ritka, pszichotróp hatású növényekből készítették.
Számos saga és történelmi forrás említi a berserkereket, különösen: a „Hafrsfjord-i csata” Hornklofi-ban, vagy „Szent Olaf története” a Heimskringla-ban.
Női harcosok: a birkai harcosnő
A viking kultúrában a legnagyobb megtiszteltetés, ami egy harcost érhet, az a csatában való halál. Így elnyerheti a megtiszteltetést, hogy Odin befogadja a Valhallába, a vikingek paradicsomába.
Ezért volt a skandináv civilizáció szokása, hogy a viking harcosokat fegyvereikkel, ékszereikkel és minden trófeájukkal együtt temették el: hogy magukkal vigyék őket Odin otthonába.
A birkai sír, amelyet 1878-ban fedeztek fel, egy 10. századi sírkamra, ahol egy nagy viking harcos nyugszik. Legalábbis ezt hitték 2017-ig. Egy genetikai teszt megállapította, hogy a sír csontjainak DNS-e egy nőhöz tartozik.
A birkai sír tehát egy viking nőnek volt szentelve. Egy nőnek, akit viking hadvezéri díszben temettek el, ami olyan kitüntetés, amelyet csak a nagyon magas rangú viking harcosok kapnak meg. Ez a felfedezés alapjaiban rengette meg a történészek viking civilizációról alkotott képét és a nők háborúkban betöltött szerepét.
Számos irodalmi saga tanúsítja, hogy viking nők nagyon nagy harcosok voltak. A bizonyíték a Laxdæla-sagában, vagy különösen a Hervor és Heidrekr király sagájában szerepel. Ez a lelet csak megerősíti ezeket a mítoszokat.
A viking nők mindig központi szerepet játszottak a viking kultúrában, valamint a háborúkban, megtestesítve a „Völvát”: egy jósnői képességekkel rendelkező varázslónőt. Ez az ajándék, amelyet Freya istennő tulajdonított nekik, lehetővé tette számukra, hogy megjósolják ellenségeik stratégiáit.
